Kr. e. VIII – I. század
Homérosz énekmondóitól az athéni színpadok tragédiáin át a hellenisztikus könyvtárak tudós költészetéig — egy interaktív séta a nyugati irodalom forrásvidékén.
↓ Görgess lejjebb, vagy ugorj a kvízhez
Élő Pontállások
Kövesd nyomon a csapatok aktuális haladását a homokórákon keresztül.
I. Korszakok
A görög irodalomtörténet hagyományosan három korszakra tagolódik — mindegyik más társadalmi közeget és más műfajokat hozott felszínre. Kattints egy korszakra a részletekért.
A szóbeli epikus hagyomány írásba foglalásának kora. Homérosz eposzai (Iliász, Odüsszeia) ekkor nyerik el végső formájukat, és megjelenik a személyesebb hangú líra is — a kardal és a magánköltészet egyaránt.
Athén fénykora: a demokrácia és a nagy drámai fesztiválok (Dionüszia) kora. Itt születik meg a tragédia és a komédia klasszikus formája, kibontakozik a történetírás és a filozófiai próza.
Nagy Sándor hódításai után a görög kultúra a Földközi-tenger keleti medencéjében terjed szét. Alexandria könyvtára köré tudós, formaművész költészet szerveződik — kisebb terjedelem, nagyobb finomság.
II. Műfajok
Nyolc alapvető műfaj, amely meghatározta, hogyan beszéltek a görögök istenekről, háborúról, szerelemről és a köztéri életről.
Hosszú, verses elbeszélő költemény hősi tettekről, istenekről és utazásokról — a szóbeli énekmondó-hagyomány írásos öröksége.
Rövid, tömör, csattanóra kihegyezett vers — eredetileg síremlékek és ajándéktárgyak felirataként született, a hellenisztikus korban önálló műfajjá vált.
Disztichonban írt, elmélkedő hangvételű költemény — témája lehet gyász, veszteség, szerelem vagy hazafias buzdítás is.
Isteneket dicsőítő, ünnepélyes hangvételű ének, gyakran vallási szertartások, ünnepi felvonulások kísérője.
Emelkedett hangvételű, ünnepi kardal — Pindarosz győzelmi ódái (epinikionjai) sportversenyek hőseit és városaikat dicsőítették.
Egyéni hangú, személyes érzéseket — szerelmet, vágyat, gyönyört — kifejező, lürával kísért ének, a monódikus líra jellemző formája.
Verses színjáték emberi bűnről, sorsról és bukásról, kórussal és néhány szereplővel — a Dionüszosz-fesztiválok fő attrakciója.
Szatirikus, gyakran politikai éllel megírt színjáték, amely a mindennapi élet és a közélet visszásságait teszi nevetségessé.
III. Szerzők
Az ókori görögök cserépdarabokra (osztrakonokra) jegyezték fel a mindennapi feljegyzéseket és szavazataikat. Fordítsd meg a cserepeket, hogy elolvasd, mit rejtenek.
Az Iliász és az Odüsszeia legendás szerzője, a hagyomány szerint vak énekmondó. Művei a szóbeli költészet írásba foglalt csúcspontjai.
A Munkák és napok és a Theogónia szerzője — az istenek születéséről és a paraszti élet erkölcséről írt, személyes hangon.
Leszbosz szigetéről, az antikvitás legnagyobbra tartott költőnője. Szerelemről és vágyról írt töredékesen fennmaradt versei ma is elevenek.
„A tragédia atyja": ő vezette be a második színészt a színpadra. Fő műve az Oreszteia-trilógia.
Az Antigoné és az Oidipusz király szerzője. Ő vezette be a harmadik színészt, ezzel bonyolultabb drámai konfliktusokat tett lehetővé.
A Médeia és a Bakkhánsnők szerzője. Hősei pszichológiailag árnyaltabbak, gyakran szenvedélyeik áldozataivá válnak.
Az óattikai komédia mestere. A Lüszisztraté és a Békák szerzője, aki éles politikai szatírával ostorozta korát.
„A történetírás atyja". Historiai című műve a görög–perzsa háborúkat dolgozza fel, útleírásokkal és néprajzi kitérőkkel tarkítva.
Odüsszeia
Trójától Ithakáig tizenöt fő állomás, a hazatérés elbeszélt sorrendjében — a mai Földközi-tenger térségéhez kötött, valószínűsített helyszínek. Kattints a számozott pontokra, vagy lépkedj végig rajtuk a nyilakkal.
Térkép
1. állomás / 10
A térkép a mai Földközi-tenger térségének valós földrajzi koordinátáin alapul, és a hazatérés Homérosznál elbeszélt sorrendjét követi Trójától Ithakáig. A helyszínek nagy része az ókori leírások és a mai földrajzi hagyomány alapján valószínűsített azonosítás; néhány bizonytalan vagy jelképes helyszínt (Aiolosz szigete, Alvilág) a jobb áttekinthetőség kedvéért kissé szétritkítva, a hagyományos illusztrált térképek elrendezését követve jelöltünk — ezek nem bizonyított tények.
VI. Színház
A nyugati színház bölcsője Athén volt: a Kr. e. 5. században a Dionüszosz-fesztiválokon bemutatott tragédiák és komédiák nemcsak szórakoztattak, hanem a városállam közösségi életének is központi elemei voltak. Az előadásokat a szabad ég alatt, hegyoldalba vájt, félkör alakú színházakban tartották, ahol a kiváló akusztikának köszönhetően a legfelső sorokból is tisztán hallatszott a színészek és a kar szava. Kattints az alaprajz részeire, hogy megismerd a görög színház felépítését.
Alaprajz
Érintsd meg az alaprajz egy részét
A klasszikus görög színház három fő egységből állt: a nézőtérből, az orchestrából és a szkénéből. Kattints egy elemre az alaprajzon a részletekért.
VII. Róma
Róma irodalma tudatosan a görög mintákra épült: a hódító Róma maga is meghódíttatott a görög kultúra által, ahogy Horatius fogalmazott. A műfajokat, a verstant és sokszor a témákat is görög elődöktől vették át — mégis egyéni, jellegzetesen római hangot ütöttek meg. Fordítsd meg a mozaikkockákat, hogy megismerd négy meghatározó költőjüket.
Szenvedélyes, közvetlen hangú szerelmi költészet Lesbiához — epigrammák és elégiák, amelyekben az ellentétes érzelmek egyszerre, feloldás nélkül élnek egymás mellett.
Ódaköltő és az Ars poetica szerzője. Költészetét a mértéktartás filozófiája (aurea mediocritas — „arany középszer”) és a pillanat becsének hangsúlyozása jellemzi.
Az Aeneis nyitósora — Róma nemzeti eposza Aeneász trójai menekülésétől a város mitikus megalapításáig, tudatosan Homérosz mintájára szerkesztve.
Az Átváltozások (Metamorphoses) szerzője: mitológiai történetek füzére, amelyeket az átalakulás, a formaváltás motívuma köt össze egyetlen nagy elbeszéléssé.
VII. Mitológia
Zeusztól az Olümposz teljes isteni nemzetségéig — érintsd meg vagy kattints egy névre, hogy megtudd, mi volt a szerepe és honnan származott.
Őskáosz
Titánok — Gaia és Uranosz gyermekei
Kronosz és Rhea gyermekei
Koiosz és Phoibé lánya
Léto és Zeusz gyermekei
Zeusz további gyermekei (más anyáktól)
Más eredetű istennő
Érints meg egy nevet
Zeusz vezetésével tizenkét fő isten lakott az Olümposz hegyén. Kattints egy névre a családfán a részletekért.
Összehasonlítás
Szinte minden nép hagyományában megtalálható egy történet arról, hogyan született a világ. Kattints egy kultúrára, hogy elolvasd a sajátját.
Az Enúma elis című akkád eposz (kb. Kr. e. 18–12. század) szerint kezdetben csak Apszú (az édesvíz) és Tiámat (a sós víz, sárkányalakú istennő) létezett. Az istenek nemzedékei köztük születtek, végül Marduk legyőzte Tiámatot, testéből teremtette az eget és a földet, majd az emberiséget az istenek szolgálatára formálta.
A világ egyik legrégebbi fennmaradt elbeszélő költeménye (kb. Kr. e. 2100–1200 között formálódott). Nem elsősorban teremtéstörténet, hanem Gilgames uruki király és barátja, Enkidu kalandjait, majd a halandóság és a halhatatlanság utáni vágyat dolgozza fel — benne egy korai özönvíz-elbeszéléssel, Utanapistim történetével.
A Próza- és a Verses Edda szerint kezdetben Ginnungagap, az ősi üresség állt a jeges Niflheim és a tüzes Muspellheim között. Találkozásukból született Ymir, az első óriás, akit Odin és testvérei megöltek — testéből teremtették a világot: húsából a földet, véréből a tengert, csontjaiból a hegyeket, koponyájából az égboltot.
A finn nemzeti eposz — Elias Lönnrot állította össze a 19. században népi énekekből. Teremtéstörténete szerint Ilmatar, a levegő szűz istennője tojásokat költ ki: a tojások felső fele éggé, alsó fele földdé, sárgájuk a nappá, fehérjük a holddá válik.
A magyar folklór egyik ismert teremtésmotívuma szerint Isten és az ördög együtt alkotja a világot: Isten egy vízimadarat (gyakran vadkacsát) küld le a feneketlen víz mélyére iszapért, hogy abból szárazföldet formáljon — az ördög csellel próbál részt kérni a teremtésből, ám próbálkozásai kudarcot vallanak vagy torzulásokat okoznak. Hasonló kettős (dualisztikus) teremtésmondák több eurázsiai nép hagyományában is megtalálhatók.
VIII. Verstan
A homéroszi eposzok hatlábas időmértékes sora hosszú (—) és rövid (∪) szótagokból épül fel. Az 1–4. versláb lehet daktilus vagy spondeus, az 5. mindig daktilus, a 6. mindig spondeus. Állítsd össze a saját sorod ritmusát!
A daktilus lendületesebb, gyorsabb sorhatást ad; a spondeus lassít, súlyt ad a mondanivalónak. Homérosz gyakran él ezzel a kontraszttal: csataleírásoknál több a daktilus, ünnepélyes pillanatoknál gyakoribb a spondeus.
X. Áttekintés
Homérosztól Kallimakhoszig — a korábbi szekciók szerzői időrendben, egyetlen vízszintesen görgethető szalagon (a pontok egyenletes távolságra, nem a pontos évek arányában helyezkednek el). Kattints egy pontra a részletekért.
← Görgess vízszintesen →
Érints meg egy pontot
Kattints egy pontra az idővonalon, hogy megtudd, ki volt az adott szerző, és mikor élt.
XI. Névtár
A térképen, a szerzőknél és a drámákban előkerülő nevek egy helyen — kezdj el gépelni a kereséshez.
Nincs találat.
V. Anyagok
IV. Próbatétel
Tíz kérdés a korszakokról, műfajokról és szerzőkről. Válaszolj, és minden kérdés után azonnali magyarázatot kapsz.
1 / 10
Eredmény